Főoldal Történet Fejezetek Díjaim Kritikáim Világ

2014. szeptember 23., kedd

6. Fejezet: A megvehető

   Sziasztok!
  Szeretném megköszönni a két újabb feliratkozót, a +3000 megjelenítést és a tanácsokat! Higgyétek el az utóbbit próbálom betartani, de elég nehéz, ugyanis az elmúlt napokban, három, egymásnak teljesen ellentmondó kritikát kaptam. Esküszöm próbálkozom mindenkinek a kedvére tenni, de ahhoz, hogy minden jól menjen idő kell.
  Az ez utáni kis "fejezettel" Lue régebbi tanácsára reményeim szerint kicsit lassít a történet. Az emberrablót tervezem bemutatni, de mivel ez csak a vázlatom egy része, szóljatok, ha nem tetszik az ötlet és próbálok mást kitalálni. :)
   Egy nagyon rövid részlettel jöttem, ugyanis ezt hiába terveztem hosszúra, nem tudom kivitelezni, mert nagyon sok időbe telik. (Nem, nem ez a kis semmiség telt ennyi időbe, hanem a füzetbe írt vázlat, amit most részekre bontottam és megpróbáltam kicsit kipofozni.)
   Bocsánatot kell, hogy kérjek, mert a rész elég későn érkezett holott pont, hogy sűrűbben kéne, hogy írjak. Kárpótlásul létrehoztam egy "Világ" című oldalt, amelyben természetesen a történetben lévő élőlényeket, helyeket írom és rajzolom - az én lócitrom tudásommal - le. Elképzelhető, hogy idővel a szereplők is felkerülnek, de ebben nem vagyok annyira biztos.

Jó olvasást a fejezethez! :) 
___________________________________________________________________
   A szívem hevesen lüktetni kezdet, ahogy Eze támadása egyre közelebb ért a férfihoz, mikor hirtelen a semmiből előbukkant egy nő és a fekete elé vetette magát. A legtöbben azt hinnék, hogy az élete árán próbálta megvédeni el rablónkat, pedig ez korántsem így történt. Egyszerűen csak elhárította az amnéziás fiú lerohanását, egy halvány, világos kéken vibráló körrel, amely Eze érintésére kisebb köröket írt le a főn belül; pont olyan hatást elérve, mint amikor egy-egy esőcsepp bele csöppen egy tócsába és gyűrűk hullámzanak annak felszínén. Akármi is volt az, úgy tetszett pajzsként hatékony. Újdonsült testvérem pár méterrel arrébb landolt a földön. Ha még nem készített volna ki a félelem és az izgalom lelkileg, most az aggodalom is befészkelte magát az érzelmeim közé. Nem ismertem még olyan jól Eze-t és láttam az előbbi eseményeket, de mégis; tudtam, hogy ez nem ő. Legalább is ezt a reményt dédelgettem, mikor oda futottam hozzá, hogy megnézem él-e még. Élt, de még mennyire. Egy perc sem kellett neki ahhoz, hogy újra támadjon, mint aki teljesen felfrissült egy kis pofozástól, feltápászkodott és elképesztő gyorsasággal a nő felé tartott, aki lenéző félmosollyal vizslatta. A fiú ezúttal a hölgy nyakát vette célba, mire az elkapta Eze kezét és hátra szorítva azt térdre kényszerítette. A szőke halkan felszisszent kínjában, mire az ellenszenves bestia rálépett a hátára és húzni kezdte karjait maga felé, ezzel elérve, hogy áldozata még jobban szenvedjen. Most, hogy felemelte a lábát kilátszott a csupasz combja. Egybe részes, rövid szoknyájának méregzöld színe tökéletesen ment az ugyan ilyen magassarkújához, kapucnival ellátott köpenyéhez, szemeihez és virág alakú fejdíszéhez. Abban a pillanatban legszívesebben rávettettem volna magamat és végeztem volna vele, de felmértem a helyzetet és leszűrtem, hogy valószínűleg egy másodpercem sem lenne. Meghalnék. Valami csoda folytán megunta Eze kínzását és elengedte őt.
- Arateah! - kiáltotta hangosan - Hol vagy már te senkiházi? Ha ez itt megdöglik, engem fognak tömlöcbe vetni! - bólintott a fekete hajú férfi felé. Egy nálam alig pár évvel idősebb lány sietett felénk. Gesztenyebarna haja szanaszét állt, akár a szénakazal, ezt feltűzött frizurával próbálta leplezni, nem sok sikerrel. Arcán látszott, hogy már napok óta nem mosakodott, nyakát szoros kötés fojtogatta. A térde alatt egy-két centivel végződő barna és fehér szoknyáján, kötényt hordott, ami már vagy nyolcszor be volt foltozva. Bokáját és csuklóját lila és zöld színű foltok borították. Amint a sérült közelébe ért, lerogyott előtte és előhúzott egy hófehér kavicsnak tűnő tárgyat, amibe rúnákat véstek s a seb felé tartotta. Szemeit lezárta miközben alig hallhatóan elmormolt valamit. A kő, úgy rémlik, mintha melegséget árasztott volna magából, lágy, szerény kis fénye, kiszűrődött a lány csontos ujjai között. A férfi vérzése elállt és sebe egész szépen beforrt. A leány elégedett mosollyal tette el csoda kőzetét, de mikor lopva az ijesztő nő felé sandított, a büszkesége helyét a félelem vette át, ami az orcáján is meglátszott.
- Készen vagyok, Úrnőm! - erősen érzékelhető volt hangjában a rettegés, ezt a remegő, halk szavai is  bizonyíthatták.
- Látom. Minek nézel engem vaknak? Ne sértegess, fattyú! - horkant fel a bestia. Szavait mivel is nyomatékosíthatta volna jobban, ha nem egy óriási pofonnal. Akkorát csattant a lány arcán a tenyere, hogy talán még fél kilométerre is meghallották. Felszólalhattam volna, de túlságosan is féltem tőle, így inkább csak Eze felé húzódtam. Az Arateah ként szólított lány, a szoknyájába markolt és igyekezett nem az ütés helyéhez kapni kezével. Csöndben, leszegett fejjel bámulta az egyik fűcsomót helyettesítő, szivárvány színekben pompázó növényt.
- Most pedig lódulj, pár perc és megyek utánad! - Ez a nő tényleg csak kiabálni tud? Beszéljen már normálisan. - Tehát Ereth, továbbra is a gyermeteg bosszúddal vagy elfoglalva? Feladhatnád már végre! Már abban is elfáradok, ha téged nézlek. Az erőd nem ér fel az övével. Az, hogy legyőzheted csak egy árva tévhit, egy elérhetetlen ábránd, hova gondoltál?
   A férfi összeszűkült szemmel hallgatta végig a zöldbe öltözött hölgy gunyoros monológját.
- Én legalább kitartok egy dolog mellet, nem úgy, mint te Theriene! Ezúttal melyik királyság talpát nyalod? Esetleg Hemeron földjének lettél a kutyája?
- Nem tudnának annyit fizetni, hogy nekik dolgozzak, nem éppen a legelőkelőbb hely, az már biztos. Na de... Nekem mennem kell. Még sok feladat vár rám. Viszlát! - Éppen megakart fordulni, hogy útjára kelhessen, de abban a pillanatban megpillantott engem. - Ez meg mióta van itt?
- Már egy ideje. A Belua-val együtt hoztam el.
- Te nem vagy normális! Ez itt nem a mi világunkból való, nem igaz? Mit akarsz kezdeni vele? Mindegy is, csináld azt amit akarsz, csak az én közelembe ne hozd! - Azzal aztán idegesen elviharzott.


Nem tudtam eldönteni, vajon undorodik tőlem vagy fél valamitől, de érdekelt a téma ezért "Ereth" felé fordultam. Szólásra nyitottam számat, de megállított és csuklómra tekert egy hosszú példányt a szivárványszínű fűféleségből; ezt Eze-val is megismételte.
- Ez meg mi? - kérdeztem amíg ő egy ugratót dobott egy közeli tóba. Úgy nézett rám, mintha a világ legidiótább kérdését tettem volna fel.
- Lefogja a kezeid, nem tudod mozgatni.
- Értem. Szóval bilincs. Várjunk csak! Minek ez? - nyújtottam el a "várjunk" szó összes magánhangzóját.
- Bi mi? - kérdezett vissza.
- Bilincs. Most viszont nem ez a lényeg! Miért kell ez és miért dobálja... akarom mondani dobálod szerencsétlen állatokat a vízbe?
- Ez csak egy ugrató, nem több. Nagyra nő tőle és lovagolhatóvá válik, habár annak is megvannak a hátrányai. Mint például az élősködők, úgy mond hullása - Abban a pillanatba sárga, pöttömnyi kis világító pontok szállingóztak fel a víz mélyéről. - Erről beszéltem. Ami pedig a kezeden lévő növényt illeti, mindössze óvintézkedés.


2014. augusztus 24., vasárnap

#2 Díj

Pár napja megkaptam a második díjamat, amit Ramanni Cole-nak köszönhetek. Örök hálám. :)






 Szabály:
- Írj magadról tíz dolgot.
- Válaszolj tíz kérdésre.
- Tegyél fel tíz kérdést.
- Küldd tovább olyan embereknek, akik megérdemlik. (max 10)


10 dolog rólam:

1. Nem olyan régen, kaptunk egy kiscicát. A neve - vezetéknevet hozzátéve - a következő: Fitos Fóka Mikasa.
2. A macska , a nevének utolsó részét - tehát a Mikasat-  a Shingeki no Kyojin c. anime egyik női karakteréről kapta. Ugyanis pontosan úgy támadja le a lábunk, mint Ő az óriásokét.
3. Nem szeretem a mai nyelvezetet.
4. A kötelezőolvasmányoktól csak azért undorodok, mert benne van, hogy "kötelező".
5. Van egy könyvtári ismerősöm akinek a nevét sem tudom, de nagyon jól eltudok beszélgetni vele.
6. A külvilágban mindössze két barátnőm van, de az egyikkel alig tartom a kapcsolatot.
7. A napom negyven százalékában eltorzított hangon beszélek.
8. A hörcsögünknek tsundere személyisége van.
9. Hadilábon állok a mókusokkal; oktalanul.
10. A macska nekem ugrik, ha azt mondom, hogy: "Utálom a menyéteket!"

10 válasz:

1. Ki a kedvenc írod?
J.R.R. Tolkien vagy Philip Pullman.

2. Melyik könyvben élnél? Miért pont abban? Kinek a bőrébe bújnál?
Tintaszív. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért, egyszerűen imádom és kész. Ha lehetne Meggiébe, mert legalább egy, számomra unszimpatikus, karakter eltűnne a színről. (Persze más számára én lennék az irritáló, de itt most nem az a lényeg.)

3. Mi a legnagyobb félelmed?
Most fog mindenkiből kitörni a röhögés, ugyanis elég érdekes dolgaim vannak. Sok különleges félelmem van, de mind közül a legnagyobb az, hogy egy űrlény bekopogtat az ablakomon. A sorsfintora, hogy én meg csillagász szeretnék lenni szóval... NEM VICCES!

4. Mi a legnagyobb álmod?
Hogy legyen agyam. Igen, komolyan gondolom. Oda vagyok a természettudományokért, de mivel nincs sok sütni valóm nem értek meg semmit az anyagból.

5. Mi a kedvenc idézeted?
"Emlékek, ragaszkodások, megbánások. Ha túl sok felesleges cuccot cipelsz magaddal, a végén egyszerűen agyonnyomnak." No.6 c. anime

6. Szoktál zenét hallgatni írás közben?
Igen. Általában Yirumát, vagy valamelyik anime ost-ját.

7. Mire vagy a legbüszkébb?
Olyan dolog nem létezik amire büszke lehetnék.

8. Színház vagy mozi?
Mindkettőt egyformán szeretem, a gond ott kezdődik, hogy eljutni ritkán jutok el bármelyikbe is.

9. Szereted a régi filmeket? Ha igen akkor mi a kedvenced?
Kevés filmet nézek, akkor is inkább csak a felkapottakat, hogy megértsem miről van szó, így a régiekkel nem nagyon törődöm. Bár, ha a Star Wars-t nevezhetjük annak...

10. Kiskorodban mi szerettél volna lenni?
Sok minden. Volt egy énekes/ színész korszakom, aztán jött az űrhajós időszak, ezt követően ami már a mostani célomhoz jobban hasonlít, a feltaláló, tudós, régész mánia. Hozzátenném, hogy a színészet részéből még mindig maradt egy kis foszlány. (U.i.: Anya nem örült mikor dinó csontokat keresvén felástuk a nővéremmel a kertet.)

10 kérdés:

1. Van valami vicces történeted a gyermekkorodból?
2. Vannak furcsa fóbiáid?
3. Szeretsz valamit/valakit mániákusnak?
4. Kedvenc könyved?
5. Kedvenc filmed?
6. Milyen zenét hallgatsz szívesen?
7. Ha egy napod lenne hátra, mit tennél?
8. Komolyan vetted a 2012 - es világvégét? Túlélted? :D
9. Szeretsz szerepelni vagy te is remegsz?
10. Milyen a kapcsolatod az osztályoddal? (beletartozik  tanár is.)

10 ember:
A másik díjnál sem telt be, tehát értelemszerűen még üresek a helyek. 

2014. augusztus 18., hétfő

Plecsnik


Sziasztok!
Pár napja kaptam egy üzenetet chatben, hogy plecsnit kaptam. Kíváncsian kattintottam a linkre és őszintén meglepődtem, mert ez nem az a díj fajta volt, amit a bloggerek osztogatnak. Egy teljesen egyedi darab, amiért még jobban megtisztelve érzetem magam, már ha ez lehetséges.  
                                                                              
                        A plecsnikkel a Criticism from us to you c. blog szerkesztői ajándékoztak meg. 
               Mégegyszer köszönöm nekik. <3

Egyedi történetért:




Remek blog:
( Ezt Nagy Dorinának köszönhetem. )





U.i.: Ramanni Cole, amit kaptam tőled díjat hamarosan kiteszem. Köszönöm. <3


    

2014. augusztus 13., szerda

5. fejezet: Az Igazi énje

Sziasztok!
  Szeretném megköszönni azt a sok biztatást, és véleményt amit kaptam tőletek. El sem tudjátok, képzelni, hogy mennyire jó érzés volt látni a tizennégy feliratkozót, a pipákat és a kommenteket. 
  Ha már a hozzászólásoknál tartunk, nagyon szépen köszönöm Nemo -nak, W.~ -nek, Lue -nak, mert egy-egy vélemény leírása olyan szinten inspirált, hogy rögtön belekezdtem ebbe a fejezetbe. Örök hálám az 1000 kritika c. kritika blog szerkesztőjének, aki sok hasznos tanáccsal ajándékozott meg.

Oreo-t csak azért nem említettem, mert nála is Nemo linkje jelent meg, tehát gondolom ugyanaz a személy.
______________________________________________________________


   Szemeimet összeszorítottam és reménykedtem benne, hogy ezt az egészet csak álmodom. Egy mély lélegzet következtében kinyitottam őket. Nem, nem azért, mert megnyugodtam, hanem, mert hányingert keltő bűz csapta meg orromat.
- Fúj, ez mi? - ugrottam fel hirtelen és megráztam a fejemet abban a hitben, hogy így, majd talán eltűnik a kellemetlen szag az orrnyílásomból. Sajnálatos módon a feltételezésem téves volt.
- Nem szagoltál még ugratót? - nevetett fel az rablónk, miközben végigmérte az öltözékemet, majd zavarodottan a szemembe nézett - Tudod először biztos voltam benne, hogy leány vagy, de ez a ruha egyáltalán nem arra utal. Ilyen gyenge legényt még életemben nem láttam, valamit kezdened kéne magaddal.
- Mi az az ugrató? Az meg ne zavarja, hogy lány vagyok - duzzogtam el a végét.
- Tényleg? Akkor miért van rajtad nadrág?
- Mi az az ugrató? - érdeklődtem válaszra sem méltatva kérdését. Egy hatalmas sóhajtás kíséretében egy félig béka - félig nyúl felé biccentett.
- Az ott kérlek szépen egy ugrató.
A különös lény kisebb volt egy sünnél, de ennek ellenére pár méterről is tisztán kivehető volt a helyes, kis felfelé álló nyúlfüle, és csupasz sötét zöld béka feneke. Feltartott kezekkel odasettenkedtem mögé és  már nyúltam volna érte, hogy elkapjam, mikor a fekete megszólalt.
- Én a helyedben nem tenném, csíp - A karjaim megálltak a levegőben, és azon a lábamon amire a súlyomat helyeztem hátrafelé kezdtem ugrálni - Csak vicceltem, hogy csípnének már? Maximum harapnak, de azt is csak egy kicsit - tört ki belőle ismét a nevetés.
- Ne, hogy már én legyek az őrült! A maga világában ki tudja mi van?
- Először is, még egy ilyen magázás és elvágom a nyakadat, öregnek érzem magam tőle. Másodszor pedig, a mi világunk tébolyult miközben nálatok a nők nadrágban járnak-kelnek?
- Szállj már le a témáról!


      Eze felébredt a kiáltozásra és álmosan kinyújtózott. Rám mosolygott, majd a feketére aki ezt utálattal teli pillantással viszonozta. Kitárta karjait és várakozóan felém fordult.
- Mire készülsz? - rántotta elő kardját fogva tartónk és a fiúra szegezte. A szőke bágyadtan támadójára nézett és pityeregni kezdett.
- Neked meg mi bajod van? Csak megakar ölelni. Ez akkora probléma? - siettem Eze védelmére.
- Megölelni? Inkább megölni szeretne! Erről beszéltem neked, egy gyilkost dédelgetsz! - Engem kikerülvén rohanni kezdet az amnéziás felé aki könnyes, kitágult szemekkel nézte közeledő támadóját.


    Utána akartam nyúlni, de már késő volt, a férfi már be is mérte a célját. Csak egy lendület és vér fröccsent. A fekete hajú kezén egy friss, mély seb tátongott, Eze pedig sértetlenül állt vele szemben. Haja kissé lebegett, szeme halványlilán villant fel, kezei körül fekete massza szerű anyag és tűzcsóva foglalt helyet pár centivel bőre felett.
- Mit képzelsz mit csinálsz? - A hangja nem a megszokott félénk tónusban csengett, inkább lenézőnek és tekintélyt parancsolónak hatott, de azért lehetett hallani rajta, hogy bizony ő beszél. - Először megvádoltál, az életemre törtél, aztán tele beszélted a lány fejét pár kitalált badarsággal; de ami leginkább zavar, hogy megpróbáltál megölni. Hogy merészelted?
Az előtte térdre rogyott férfi, hangos fájdalommal teli kiáltása jelezte, hogy nem bírja már sokáig. Az Eze karjait körülvevő furcsa anyag és tűz a fekete felé csapott.
  
[5. fejezet: VÉGE] Bocsássatok meg, amiért ilyen irtó rövid lett a rész, de tönkre ment a gépünk a nap folyamán, így telefonról kellett írnom. Amilyen gyorsan csak tudom kibővítem vagy új részt hozok. (Ez rajtatok áll, hogy melyik legyen inkább) Mégegyszer sajnálom!

2014. augusztus 12., kedd

Holnap új rész

Sziasztok!
Nem résszel jöttem, mindössze csak bejelentem, hogy holnap jön, mivel még vissza van belőle 1-2 bekezdés. :)

2014. július 29., kedd

4. fejezet: Egy új világ

Sziasztok!
Igaz régen volt már új rész, de úgy döntöttem, most megírom és ezek után legalább két hetente hozok.
Szeretném megköszönni a gyönyörű fejlécet és design-et Nagy Dorinának.
Emellett örök hálám üldözze a három feliratkozót és W.~ -ot, aki tegnap lelket öntött belém.
Ha tetszett, ha nem hagyj nyomott magad után. :)

___________________________________________________________


         Már órák óta a bátyám mellett ülve zokogtam, mikor egy nővérke benyitott a terembe. Barna, kissé hullámos, kiengedett haja, lágyan vállára omlott. Kedvesen rám mosolygott és felém nyújtott egy zsebkendőt.
-  Hidd el, ha tehetném itt és most előkészítenék neked egy ágyat, de sajnos nem engedhetem meg, hogy vele maradj - biccentett Shane felé- Vagyis, ha jól sejtem, még nem  töltötted be a tizennyolcadik életévedet, ugye? - Bár költői kérdés volt, hallottam egy cseppnyi reményt a hangjában.
-  Van itt még egy beteg akit látnom kéne. Esetleg lehetne? - álltam fel.
-   Tíz perc elég? - alig észrevehetően bólintottam és gyors léptekkel Eze felé vettem az irányt.

        Halkan léptem be hozzá. Látva, hogy csendesen piheg az ágyában, akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Alvás közben úgy nézett ki, mint ahogy egy angyalt elképzeltem. Összegömbölyödve feküdt az ágyon. Vállig érő, szőke haja - ami annyira világos, hogy az már, majdnem fehér-  enyhén kócosan tapadt párnájához. Kiakartam menni a teremből, de amint megfordultam utánam szólt.
- Nálatok ez a mindjárt?
- Bocsáss meg, de a bátyámról van szó. Igen, csúnya dolog volt tőlem az ígéretszegés, de meg kell értened, hogy nekem ő a családom.
Eze eltorzított, lányosnak vélt hanggal ismételte el a mondatomat. Éppen kitört volna egy kisebb veszekedés mikor elsötétült minden.
 
       A homály nem tartott tovább egy percnél, amit sajnáltam; ugyanis amit a fények visszatérése után láttunk az őszintén megijesztett. Az idő, mintha megállt volna. Egy mappa a földtől tíz centire foglalt helyet. Az utána kapó nővérke kővé meredve állt fél lábon. Rajtunk kívül a kórházban lévő összes ember hasonlóan le volt fagyva. Értetlenül futottam ki a teremből, hogy körbe nézhessek a folyosón, hátha látok még valakit aki még tud mozogni. Sehol senki. Lemondóan vonultam vissza Eze-hez. Meglepődve vettem észre, hogy az ajtót egy fekete hajú, köpenyes, huszonéves férfi állta el.
- Elnézést! Véletlenül nem tudja, hogy mi folyik itt? - még tudtam volna mit hozzátenni, de mikor megláttam a megszólított üres, fagyos tekintetét belém szorult a szó.
- Tisztában vagy vele, hogy egy gyilkost rejtegetsz? - mutatott kardjával -amit eddig észre sem vettem- Eze felé.
- Ő meg a gyilkosság? Ne nevettessen. Már attól sír, ha egy rossz szót szólók róla.
- Ez a fiú több ezer életet oltott ki! Most, hogy segítsz neki a te világod is veszélyben van!
- Az én világom is? Miért milyen világ van még? Szerintem nézesse meg magát! -bár a véleménynyilvánítás  először jó ötletnek tűnt, a kardra emlékezve a kezében megbántam szavaim.
-  Ide hallgass! A világodat akarom megmenteni. Tehát, ha...- nem mondhatott többet, mert gyomorszájon ütöttem.
- Eze, futás van!- kiáltottam a ledöbbent fiúnak.
- De ezek a kötelek - nézett kétségbeesetten az infúzióra célozva.
- Szedd ki! - nem volt a legjobb terv kiráncigálni a csöveket, de menekülnünk kellett.
- Te szajha! Nem mész sehová! - ragadta meg kezemet az ismeretlen. Ellenkezni próbáltam, de értelmetlen volt. Legalább tízszer erősebb lehetett, mint én. Ez a hátránya, ha az ember lánynak születik, és még egy fekvőt sem tud kinyomni. A következő pillanatban szürke köd szállt fel a teremben. Nem tudom, hogy annak köszönhetően estem-e össze, de nem volt egy kellemes érzés.

       Fogalmam sincs meddig lehettem eszméletlen. Valószínűleg eltelt pár óra az ájulás óta, mert azaz őrült már unottan járkált fel-alá. Eze néhány méterrel arrébb feküdt mellettem. Ahhoz képest, hogy ilyen szituációban voltunk egész nyugodtan álmodott. Még egy kis mosoly is kiült az ajkaira. Nem hibáztathatom. Gondolom az előbb én is hasonlóan nézhettem ki. Hirtelen ötlettől vezérelve felültem és egyenesen belenéztem a fekete hajú férfi szemébe. Csak most vettem szemügyre közelebbről. Egész helyesnek bizonyult  a maga nagy szemeivel, hófehér bőrével, nyakközépig érő hajával és tökéletes alakjával. A komor arckifejezése sem taszított vissza. Bár még nem találkoztam rajta kívül ilyen emberrel, otome game-ekben* gyakran kiszemeltem magamnak a hozzáhasonlókat. Az arcáról a lábára terelődött a figyelmem, amin egy már beforrt seb éktelenkedett. A cipőjét valami növény ölelte körül. Még sosem láttam ahhoz foghatót. A levelei uborka alakúak voltak és a szivárvány színeiben pompáztak. Virága ezzel ellentétben fekete volt akár a korom. Zavarodottan összehúztam a szemöldököm és próbáltam beazonosítani a kórházat, de hiába. Sajnos nem az intézmény padlója növesztett bizarr növényeket és nem az törte át saját falait, hogy félig béka- félig nyúl lényeket fogadjon magába. Mi tűntünk el. Ez nem a mi világunk. Azaz helyesbítek; ez nem az én világom.




Tudom, hogy rövid rész volt, de csak azért, hogy a következő izgalmasabb lehessen.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Kérlek írjátok le a véleményeteket. Akár negatív, akár pozitív! :)



*Forever Alone T.T

      

2014. június 20., péntek

#1 Díj





Köszönöm a díjat Skylar Morgan-nek!


Szabályok
Rakd ki kitől van! 
Írj magadról 10 dolgot!
Válaszolj 10 kérdésre!
Tegyél fel 10 kérdést!
Küld el 10 embernek!
Iratkozz fel a küldő blogjára! 

10 dolog rólam:
1. Érdekel a színészet, de félek közönség előtt.
2. Az első sztorimat egy szerencsétlen sorsú rókáról és kistestvéreiről írtam, első osztályban. 
3. Tíz évesen kezdtem el komolyabban érdeklődni az animék/mangák után.
4. Szinte csak internetes barátaim vannak. 
5. Tom Hiddleston mániákus vagyok. 
6. Évekig szövögettem egy történetet a fejemben és amikor rádöbbentem, hogy lassan már nem is gondolkodok rajta, sírva fakadtam. 
7. Szeretek rajzolni, írni és énekelni.
8. Van egy hörcsöge a családunknak. Uzsgyi Hugó. A Hugó nevet egy számomra különleges ember adta neki. Rajta kívül csak én használom ezt a megnevezést. 
9. Jövőre ballagok az általánosból. 
10. Tolkien-nek egyetlen olyan könyve van amiben utáltam szinte az összes szereplőt. A címe Húrin gyermekei

10 válasz:
- Milyen volt az első blogod?
A saját életemet írtam le benne.
- Mióta blogolsz? 
Talán 2010. Már nem nagyon emlékszem.
- Meddig szeretnéd folytatni?
Ameddig valaki azt nem mondja, hogy tökéletes. Addig nem adom fel. 
- Mit gondolsz az írásodról?
Semmi a többi bloggerhez képes. Gyorsan tovább kell fejlődnöm, így is le vagyok maradva a többiektől. 
- Ki a kedvenc íród? 
Philip Pullman vagy Tolkien. Nehéz a döntés.
- Melyik a kedvenc könyved? 
Igaz nem a fent említett két írótól van, de: Cornelia Funke- Tintaszív
- Van külföldi íród akire felnézel?
Van, a kedvenc íróim. :D
-Mit tennél, ha találkoznál a példaképeddel?
Remegne a lábam, lüktetne a szívem, szédülnék, kipirulnék és elfutnék. 
- Mi ihlette a blogod? 
Valamiben jó akartam lenni. Sosem tudtam utolérni a nővéremet semmiben. Helyesbítek, nem tudom utolérni a jelben sem.
-Ha lehetne, megfilmesítenéd a blogod?
Csak akkor, ha én rendezhetném azt és válogathatnám a szereplőket.

10 kérdés:
- Miért írsz?
- Mit vársz el az olvasóidtól? 
- Voltál már magányos az írás miatt?
- Neked mit jelent az írás? 
- Melyik műfajt olvasod a legszívesebben?
- Mi ad neked erőt az élethez?
- Mi a véleményed a "közhelyekről"?
- Siratott már meg blog?
- Mondj 3 szót, amivel jellemeznéd magadat!
- Fogott már meg történet (könyv vagy blog) ? 


Akiknek küldöm:
- Fruzsii 
- Crystal
- Viki
- CeCe J.
- Vivienn J.
-
-
-
-
-
-
-